( éjt-)

[ erre hangot adva vigyoromnak levettem róla a kezem ] ( kitartás :D)

(akkor majd folytatjuk ezen a héten úgy sem hívnak be szóval ha nem döglök bele az angolba akkor örömmel játszok veled)

[ Erre elmosolyodtam de inkáb nem akartam a szemkontaktust felvenni vele és férre néztem.]

-Köszi, hogy megkímélsz egy újab fodrászkodástól.

 

[ mosolygós kedvemben találtam magam erre a reakcióra és amiket mondott. A tenyerem a fejéretettem óvatosan hofy most ne a haja bánja] csak te magad olvaszhatod fel azt a jégtömböt [ úgy éreztem magam mint senseie és tanítványa.. én voltam a mester. Őszintén, furcsáltam mivel sosem képzeltem magam ilyen szerepbe. De egész jó érzés fogott el valamiért] ( ha van kedved játszani így hétköznap tőlem hagyhatjuk lógva.. tapasztalatom szerint nemnagyon van ilyenkor más, én meg szívesen elvagyok itt )

(alkalmazkodom hozzád )

[A kezét elöször csak a keze felet tartottam majd a kezemet az ő kezébe hejeztem és  éreztem, hogy olyan nyugodság kerít a hatalmába amit meditálás közben szktam érezni. A kezét figyeltem és halgadtam.]

-sosem gondoltam, hogy ismét más fog rajtam varázslatott végezni...

[Mikor végzet kicsit a kezemet dörzsölgettem és egy pillanatra meg is lepődtem, hog a remegés abbamaradt.]

-Köszönöm....Jun...

[Férre néztem.]

-....Bocsi hogy olyan vagyok mint egy jégtömb.....

( napoljuk vagy haladjunk? Xd)

[ hallottam ahogy elharapja egy szónak a végét de most nem izgatott. Elfogadtam a kezét majd gyengéden elkezdtem körkörös mozdulatokkal végighúzni a tenyerén a mutatóujjam. Figyeltem a reakcióját] Ez egy kiváló módszer arra hogy higgadt maradj egyes helyzetekben. Nem nagy varázslat, de ezt még ettől a mágustól lestem el gyerekként. [ sima mosolyt vetettem rá, várva hogy ő id érezze a bizsergető de mégis nyugtató hatását] Használhatod mikor újra felfújod magad valamin, akár joggal akár talanul. [ elengedve elhúzódtam]

[Csak elégedett mosollyal halgattam végig a mondandóját.]

-Születésem óta tanulom a mágiát. Nem csak igéket, főzeteket, tárgyakat amik közvetítik a mágia erejét ezekkel mind tudok bánni de még így is csak tano...egyszerű ember maradok aki ért a mágiához.

[Amikor a kezét nyújtotta rá néztem majd nagyot sóhajtottam.]

-Józan vagy szóval nem aggódom.

[Mondtam majd a kezemt oda adtam neki.]

 

Lehet most épp nen a sírodbsn forgolódst épp, de nem hinném hogy ez az erő elég ami most benned vab. Ez előbb vagy utóbb felemészt majd. Akár csak a kezedet. Varázslattal helyrehozhatod magad, de mégsen ugyan az mintha épp bőrrel megúsznál egy ennél hatalmasabb varázslatot is. Volt már dolgon mágiával ez előtt is. Volt egy falubéli mágusunk. Mindíg volt valami a keze alatt így mindíg tanult valamit. Ebbr később beleőrült.. Ez a másik széle a dolognak. Tartanod kellene a kettőtök közötti egyensújt. [ odaléptem hozzá és odatartottam a kezem kérve az övét] nem teszek semmi rosszat, ne aggódj.

-Nem is henyéltem. Komoly edzéstervem van.

[A homlokomat dörzsöltem és kissé ingerült is lettem kezemet csípőmre raktam.]

-Sokkal komolyabb edzést végzek mint ti akik folyton verekedtek. A varázslatok semmik ahoz csak könyveket kell tudni de a mágia az már valami és minél erősebb anál nagyobb kárt is okoz. csakhogy tudd a mágia alegnagyobb vámszedő és ha nincs meg a jó kondicíó, akkor egy alap idézésbe is könnyen belehalhattam volna de amint látod kétszer is idéztem már sőt jóval töbször is idéztem már meg hangszert , vagy akár mágikus fegyvereket. És amint látod itvagyok. Még élek. Szóval ne mopnd rám hogy lusta.

[Mondtam magabiztos vigyorral és a kezemet összekulcsoltam.]

Az edzett harcos aki sose henyél ennyitt mint maga [ löktem meg egy kicsit a homlokát mutatóujjal vigyorogva. Kíváncsian fürkésztem az arcát a reakciója után. Megint kitör? ]

[Közeleb léptem Junhoz.]

-Még hogy én lusta? 

[Elnevettem magam.]

-Ezt meg ki mondta?

[ a szemem átsiklott a remegő kezén. Nem bírta eltakarni előlem. Kósza mosoly tűnt fel az arcomon] Ilyen gyorsan elfáradtál, vagy alapból lusta vagy? [ kihívó tekintettel néztem rá]

[Mentem pár métert majd kényelmesen nekidöltem egy fának. A kezemre ránéztem és láttam hogy a remegés még mindíg nem maradt abba. Nagy levegőt vettem.]

-Na mi lesz nem jössz?

[Néztem hátra Junra. Felé fordultam mosolyogva de láttam rajta, hogy nem hiszi el.]

 

[ furcsa volt és titokzatos.. Csak álltam és néztem rá semleges arccal karbafont kézzel a háta möhött. Kezdett a dolog nagyon is érdekelni. Bár ezt inkább nem kötöttem az orrára.. Ez lenne az emberek valódi természete? Nem értem]

-oh akkor így értetted....

[Fejemet megráztam majd a vízeséshez vettem az irányt. Szó szerint kerültünk egyet. Nem egyhamar de a választ megadtam neki.]

-Nem...Semmi.

[Mondtam Junra mosolyogva.]

[ már majdhogynem szúrt a levegő a lány körül, noha csak egy méter vagy másfél volt köztünk. Egyszeriben szinte kitört belőlem a következő] Erre céloztam fal alatt. [ enyhe mosoly kíséretében néztem tovább a lányra] érzem hogy feszül a levegő körülötted.. nem helyes ez egy ilyen fiatal lánynál mint te. [ pár pillanatnyi csönd] mondd csak... történt veled valami ami miatg nehezen érintkezel bárkivel?

-Ha virágot mersz rakni a hajamba eltöröm az ujjad oksi.

[Mondtam kedves mosolyal miközben a hajamat megcsináltam.]

-Egyébként meg igazad van. Igen keveset tudok rólad vagy akárki másról és rólam...de szeretném ha ez így maradna....persze ha beszélni szeretnél nem tartalak vissza.

[Mondtam mosolyogva Junra.]

[ erre a mondatra eszébejutott kelletlenül, akaratlanul is a könyvtárban futólag elolvasott sor az elfekről írva ; "Egymás haját fonogatják nők, s férfiak egyaránt, sokszor virággal díszítik azokat". Egyszerre vágott le fintort és kiakadt arcot, amit egy hidegrázás követett. Céloz is a könyvre] esetleg vurágot is rakhatok bele? [ éreztem ahogy a szám mosolyra fakad, de az egyik vége valahogy nehezen állt meg azon a magas ponton, majd egyszeriben elkezdett rázkódni. Képes volt egy könyv ilyen kellemetlen helyzetbe hozni... hogy még egy ilyen egyszerű mondattól is felálljon a szőr is a hátamon? Ne...]