-Igen. Figyeltem. De szerencsére információ hiány miatt neked lett igazad.

[Mondtam kedvesen majd kicsit magyarázni kezdtem.]

-Igen ennek örülök, hogy nem vagy sértődékeny de számomra kellemetlen, hogy másokkal is modortalan.

Mondtam már, hogy nem gond. Nem sértődök meg azon, ha valaki próbálja a saját véleményét és igazát alátámasztani, még ha kicsit bunkó módon teszi is azt [mondja komolyan, bár az újabb francia szónak se ő, se Jack nem örül tulzottan, mivel megmagyarázhatatlan okból nem kedvelik a franciákat.]

-Tushé!

[Ugyan olyan arckifejezésel végig néztem rajtuk majd az irányítást a test felet vissza kaptam. Kedvesen de kissé szégyenkezve Ranara néztem.]

-Sajnálom ő a dominánsabb így nemtudtam közbe avatkozni. Viszont köszönöm.

[Mondtam kedvesen majd az italt megittam.]

[Megvárja Jack válaszát, majd közvetíti] Jack nem tart törékenynek, és kettőnk jelleme eleve nem különbözik annyira, mint kettőtöké. Csak Jack jobb humorérzékkel rendelkezik, meg több tapasztalata van az érzelmek terén. Illetve mi nem élünk több száz évig egy testben feltehetően ellenben veletek. 

[Kendonak ez a mondat szemlátomást nem tetszet de nem is hagyta szó nélkül.Rideg tekintettel morcos hangon megszólalt.Kendo nem hagyta hogy közbe vágjak és a test feletti irányítást is ideiglenesen átvette]

-Jack! Mint szolnál ha Rana gyenge, kis törékeny  jelleme átragadna rád?

Pedig meglehet, hogy nem ártana a jellemednek annyit [mondja, bár neki végülis mindegy]

[Mosolyogva bólintottam.]

-Igen.

[Tekintetem rideggé vált és a poharamba beleittam majd Kendo felszolalt.]

-A kedvességét szerencsére nem vettem még át!

Értem [mondja] Mégiscsak testvérek vagytok, vagy mi, normális ha átvesztek egymástól dolgokat.

-Kendonak szokása ezt a szót használni, de van mikor rámragad.

[Magyaráztam kedvesen.]

A tushét-t [mondja magyarázattképpen] 

[Érdeklődve és kérdőn néztem rá.]

-Kérlek konkrétabban fogalamzz. Melyik szóra mondod?

Nincs mit [vonja meg a vállát] Gyakran használjátok ezt a szót... [állapítja meg mellékesen]

[Tekintetem rideggé vált és Kendo felszolalt belőlem.]

-Tushé!

[Kedvessé váltam majd kínosan férre néztem.]

-Így már értem honnan jötél rá.

[Ranara rá mosolyogtam.]

-Köszönöm, hogy szoltál.

Akkor telepátia [hagyja rá, mivel igazából nem érdekli, mi a megnevezése] Hát azért észreveszi az ember, hoy egy szót sem váltasz a pincérnővel...

-Nagyon feltűnő?

[Kérdeztem érdeklődve kedvesen majd rideggé vált tekintettel Kendo válaszolt a kérdésre.]

-Helyesen megnevezése telepátia! Nem elme irányítás. Tardsd észben.

Ezt olyan elmeirányítással csináljátok, igez? [kérdezte a tea maradékát kevergetve]

-Ezt örömmel hallom.

[Mondtam rá mosolyogva majd a sütim elfogyot. A két üres tányért egyberaktam majd felemeltem. kendo telepátiával a mi asztalunkhoz közeli pincérnő elmélyébe beférkőzött majd átvette felette az irányítást és a tányért  a pincérnő elvette tőlem majd egy jeges viskyt a kezembe adott aztán a pincérnő elmélyét ideiglenesen békénhagyta. Az italba bele ittam majd  a széken hátradőltem.]

Már kezdem megszokni [vonja meg a vállát] Nem szoktam magamravenni az ilyet.

[Rana mondatára a tekintetem rideggé vált majd Kendo felszólalt.]

-Magad nevében beszél. Világos!

[Kedvessé válva Ranara néztem.]

-Bocsánt kicsit modortalan.

Pár az nem mindig olyan jó [jegyzi meg] Csendben nehezebb eltűnni...