A helyi romkocsma a város közéletének központja. Nem csak azok látogatnak el ide, akik a minőségi szeszesitalok szerelmesei, hanem azok is, akik egy kis társaságra, beszélgetésre vágynak. A romkocsma jelenleg az egyetlen olyan üzlet a városban, amely éjjel-nappali nyitvatartással rendelkezik, hála az itt dolgozó Souichiro Nagi Kengonak. Ha egy frissítőre vágysz, vagy egy kis buli előtti alapozásra a haverokkal, akkor nézzetek be! Hisz tudjátok, a jó sztorik nem otthonüléssel kezdődnek ;)
Alkalmazottak:
Souichiro Nagi Kengo
|
Mindeközben hirtelenjében beront valaki az ajtón...
- Neh... Neh... Ez nem lehet... - Szapora lélegzettel hitetlenkedik. - Én nem csináltam semmit! Akkor... mégis miért üldöz??? - Riadt ember módjára tekint a jelenlévőkre.
- Hehe... Nézzétek egy újfiú! - Mutat egy nagyobb hangú pacák az italozók közül a berohanóra. - Na de Frady, ne legyünk udvariatlanok! Kérdezzük meg tőle szépen ki üldözi. - Vigyorog egy másik illető, majd csipőre rakott karokkal eléáll. - Nosza mondjad, ki "üldöz" téged? Talán a gyógyszeres néni a diliházból? - Nézz rá kíváncsian a pasas.
- Nem... Nem... - Rázza meg lehajtott fejét az illető reménytelenül. - A MIKULÁS AZ! - Üvölti a képébe. - A mikulás? - Kérdezi élénk kivörösödött fejjel az iszákos barom. - Tudod kinek add ezt be hülye idióta...! - Pislog gyanakvóan rá, majd hogy kifejezze őméltósága sértetségét, kedve támadt kiosztani egy paraszt lengőt a "bolondnak".
...Azonban még mielőtt sor került volna a tettre valaki megmarkolta a csuklóját hátulról.
- Én nem tenném! - Hallatszik el egy vigyorgós gondolat az alaktól.
- He???!!! Te meg ki a franc vagy?! - Vonja föl a szemöldökét a pasas és abban a pillanatban fordul hátra, hogy megnézze magának ki merészelte megállítani.
- A télapó. - Hangzik el a válasz és mit sem törődve a mennyezettel kihajítottam a szemetet. A fószer csakúgy mint jó magam is, elrepült a Holdfényben csupán annyi kivétel, hogy az ő végállomása a kocsma túloldalán lévő szemetes lett.
Vigyorgásomat csak az immáron földön fekvő remegő ember kérlelése törte. - Kérlek... Könyörögve kérlek... Ne ölj meg, családom van...!
- ..Hm? - Pillantottam le értetlenül mosolyogva. - Ó, te szerencsétlen jószág... - Raktam a fejemre az egyik kezem. - Nem megölni akarom magát. -habár ez kiváltképp jellemző lenne rám- Szimplán visszaakarom szolgáltatni a tálcáját. - Nyúltam a zsebembe majd pár pillanatnyi keresés után elő is húztam a zsebemből. - Itt is van, vigye. - Dobtam elé a pénztárcáját. - Mi... Mi... Ez tényleg igaz...? Nem álmodom? NEM AKAR MEGÖLNI? - Ugrott fel kivirulva a tárcáját szorongatva a férfi. - Nem. - Sóhajtottam fel. - De tűnjön el még mielőtt meggondolom magam és tányéron végzi... - Vigyorodtam el szadisztikusan tőlem megszokottan. - V-Viszlát! - Nyögi ki, majd mint aki se lát, se hal kirohan boldogan az épületből. - S... S... Boldog Karácsonyt Télapó Úr! - Visszakocog egy mondatra és egy katonás intés után elszalad.
- Halandók... - Somolygok magam előtt, mire egyszer csak egy nagy puffanás szűrődik ki a kéményből.
- Áh, ez a csomagom lesz! - Vigyorogva ballagok oda, majd kisebb civódás árán -és félig lebontva a kémény tégla kirakását- kihúzom azt még mielőtt a lángok porig égetik azt.
- Hm, remélem ott jó lesz. - Kinézek egy sarkot és az ott lévő asztalra hajítom a puttonyom, amely instant össze is szakad. - Mostmár mindegy. - Legyintek elfordulva, majd végül észreveszem, hogy az ég kocsma engem bámul.
- Mi az? Talán nem láttak még Szakáltalan Mikulást? - Végigmérem hosszasan a tömeget, majd az utolsó sarkot nézve megpillantok pár ismerős arcot.
- Ashlin, Erina... Wahoho! - Vigyorodom el bővelkedően.
( Előre is Kellemes Ünnepeket srácok! :D )