(....szereteted határtalan )

-Most miért mondod ezt?

[Kérdőn néztem Junra.]

-Kényelmes volt a hejzet?

( ne aggódj, ilydn nemhiszem hogy fog történni xdd de mulattat a láttatlan reakciód mert eltudom képzelni most milyen képet vágsz xd) [ nem válaszolt, csak csendbdn vigyorogva figyelt rá. A hajas mozdjlatra meglepődött, de nem adott neki "hangot". Hagyja magát eltolni, majd ezzel a lendülettel eldől így leülve.] Emberek... [ félmosolyra húzza a száját és elővéve egy kisadagos piásüveget, kortyolgatni kezd belőle a tengert nézve]

(jól gondold meg mert még a rókát nem dobta ki!)

[A hirtelen mozgástól kicsit megszédültem és pislogtam párat majd férre fordítottam a fejem, hogy ne jun zöld szemeit nézzem( átok abba hogy imádom a zöld szemeket)]

-...gondolom el sem tudtam volna sétálni eddig?

[Kérdeztem majd Junra néztem és egy tincset a füle mögé igazítottam majd a kulcs csontjánál kicsit megtolta és  a másik kezemmel lassan toltam is fel magam ülő hejzetbe.]

[ megáll mellette töretlen vigyorral majd leguggol] látod milyen jóltettem hogy elszedtem az 1.poharadat? [ átvált mosolyra majd nemesegyszerűséggek megcs akarommondani kiszedi a lány alól a kezét amivel tàmasztja magát, így hátradől, Jun meg már srégen fölötte vigyorog újra] most gondolj bele hogy mi lett volna ha hagyom hogy azt is megidd

-Az igen, hogy mindíg jó hangulatban vagy.De nem ennyire...

[Nagyot sóhajtottam majd a hullámzó vízre néztem. Leggugoltam majd törökülésbe ültem.]

-Túl erős let az a kevert...

[Motyogtam a fejemet fogva majd hátúl megtámaszkodtam.]

 

Mindíg vigyorgok [ ránéz] fel se tűnt? [ enyhén felnevet. Valójában valamennyire köze van a lány piálásához meg ahogy dőlöngél, de erre nem szól semmit]

[Junra néztem.]

-Mi az min vigyorogsz? 

[Kérdeztem miközben ingásan lépkedtem.]

Egyetértek! [ vigyorogva sétál a lány mellett]

[A tengerpartra érve a vízkhez kicsit közeleb sétáltam és próbáltam nem Junnak nekimenni.]

-Sokkal jobb a levegőn. Nem?

(.)

Szavadon foglak [ intettem neki vigyorogva, majd kifizettem az italt, nézelődtem egy darabig és elindultam tovább a célpontom felé] (én is, jóéjt)

Hát... Emberlénynek ember vagyok... Az átlagosba kicsit belekötnék [vigyorogtam, majd felpattantam] Viszont most mennem kell, meg kell még javítanom a drágát is [veszem magamhoz a drónt] Biztosan összefutunk majd még, és ha érdekel, mesélhetek a nem átlagosságomról. Szia! [Köszöntem el, majd hazafelé vettem az irányt] (Köszi a játékot. Jó éjt!)

Még nem játszottam ilyennel. Érdekes lehet... majd talán egyszer. Akkor egy átlagos emberlány vagy? [ vetek rá egy mosolyt majd megiszom a pohár maradék tartalmát]

Tudod, számítógépes játékok, ahol te vagy a hős, és mindenféle feladatokat kapsz, ahol szörnyeket kell megölnöd, hogy megszerezz valami értékeset [mondom neki] Csak egy kissebb japán városból. Ott éltem a szüleimmel, amíg önálló életet nem kezdtem itt.

Játékok? [ kérdőn nézek rá] Például, honnan jössz?

Szóval afféle dologmegszerzős-harcolós küldetéselet, mint a játékokban... Az a lényeg, hogy szeresd csinálni [mondtam mosolyogva] Magamról? Például mit szeretnél tudni? [Kérdeztem]

Azért nem volt fenékig tejfel.. [ érezhető volt a hangsúlyomon hogy valóban nem] -Legutóbb egy varázsgönböt kellett megszereznem. Általában mindíg csatolódnak hozzá nehézségek, harci helyzetek. De szeretem csinálni. [ hatásszünet] De te is mesélj magadról valamit.

Akkor szerencsés gyerekkorod lehetett [mondtam mosolyogva] Megbízásokat? Miféléket, ha szabad megkérdeznem.

Fogjuk rá... igen. Sose tudtam egy helyben ülni úgy hogy ne gondoljak arra, mi lehet kint. Szerencsémre olyan pár leszármazottja vagyok akiket szintén érdekli a világ, így gyakran kijártunk a városból. Mire felnőttem már elég tapasztalatom volt ahoz hogy boldoguljak magam is így útnak indultam. Persze nem csak úgy céltalanul bolyongok.. megbízásokat teljesítek

Hmm... Értem [bólintok] Te ezek szerint az ellentét fajta vagy? Hiszen itt vagy... [Kérdezem]