-Az ütés!

[Válaszoltam a kérdésére és a papírt ismét elővettem majd írkáltam rá.]

-Az ereje jó volt.

[Arckifejezésem kedvessé vált és kedvesebb hangon szolaltam meg]

-Bordatörést okozó erőt is írd hozzá.

[Egyik pillanatról a másikra ismétt rideg arifejezésre váltottam.]

-Vedd át.

[Kedvesen néztem a lapot bólintottam és az idegenre néztem.]

-Egy től tizes skálán mennyire tippelsz milyen gyors volt?

Mi is?

[A farkas támadását kivédtem, majd mögöte jelentem meg és egy nyaki idegi pontott erőteljesen megnyomtam amitől lehigadt a vérfarkas. Rám morogva férre ütött amit kiivédeni már nem tudtam, de a farkas az ütés után elvigyorodott és elsétált. Egy fának nekicsapódtam majd simán felkeltem.Magamat leporoltam majd az idegen felé tekintettem.]

-Szerinted milyen gyors volt?

[Ahogy a farkas Kyrinek támadt, még csak arrébb sem léptem, csak feléjük fordult és figyelt. Valahogy a farkas egyébként elég távolságtartó vele szemben]

[Rideg tekintetem semmit nem változott.]

-Ahogy gondolod.

[A sejtjeim testen kívül a gazdatesthez alkalmazkodnak. Azt akartam kideríteni, hogy mennyi idő kell a sejtek önnöni átkódolásához. Amint a kín elmúlt a farkasnak nekem rontott. A papírt nyugodtan elraktam és a kezemet ismét molekulárisan át változtattam így pajzsot formáltam a karombol.]

[Csak a fejét fordítva rá néz a mellette állóra] Nem szükséges [Ösztönösen csinálok egy olyan kézmozdulatot, mintha az elmetrükköt használnám, de ettől függetlenül nem alkalmaztam] Mit követett el?

[A vérfarkas ökölcsapással támadott amit letérdelve a fejem felé emelt páncéllal védtem ki, majd mögötte jelentem meg, és a páncél karom molekuláit átrendezve egy pillanat alatt pengévé vált a karom és a farkas szivét át döftem. Amint a sejtjeit átszakítottam és a szivét elértem a kaom molekuláit szerves anyaggá majd a saját DNS-változtattam és a farkas vérével vegyítettem így sikeresen beépült a DNS-m a farkas vérébe. Amint a karomat kihúztam a DNS-m testemen kívül irányítani képtelen voltam. Pár lépést hátra léptem. Figyeltem ahogy a farkas sebe beforr majd szenved a félig idegen sejtektől. Egy kis lapot elővettem és jegyzeteltem. Az ismeretlen mellet megjelentem és riged hjangon szólaltam meg.]

-Háátréb! 

[Megérzi meditáció közben, hogy valahol épp harc folyik] Na, asszem mára végeztünk Donald, majd holnap folytatjuk [Int neki, majd felveszi a kapucniját, és elindul arra, amerre az események zajlanak. Trump is hazamegy vele egy időben.  Mikor megérkezik, kicsit a távolból nézi a történéseket]

[ Kumiko által említett helyszíne nem könnyen de rátaláltam. Az erdő mélyén még a napfény sem szűrődött be. Kumiko említette, hogy Donald t-t ne bántsam, de eddigi itt töltött időm óta még nem találkoztam vele viszont keresés közben egy több mint kétméter magas vérfarkassal találkoztam.Kendo a harcban jóval jártad volt így ő irányította a testett és a vérfarkas erejét felmértem, hogy megfelelő alany lessz-e. A farkas támadását a részleged megszilárdúlt páncéllá vált karommal védtem ki.]

Rendben)

(Választhatsz, hogy hova menjünk... ja hogy nem vagy eszméltednél.. igazán kár...  Akkor meglátogatjuk Souichirot)

[Hát ezekszerint elájul, és sikeresen ottmarad az ásója...]

Ó, hogy midnig ez a vége [a lányra tartja a kezét, és hirtelen akkora fájdalmat kelt benne, hogy elájuljon, majd elkapja, és elviszi] De legalább hatásos...

(férfi*)

(Hm... Az komoly. Sok sikert Ren hozzá. Nászéjszakán fiú x fiúx... pfúj.)

Hm...ezt már nem bírom idegileg...muszály...[lelép]

[De Jack-en nem alkalmazta akire Rana jobban hallgat, mint saját magára] Továbbra is nem.

Nem értettem jól, mi is volt a válasz? [Elhúzza a lány arca előtt közvetlen a kezét, ezzel használva a Jedi elmetrükköt, hogy igent mondjon]

Igen,Szabad. Tök feleslegesen öltöztem át...[néz szomorúan]

[Ránéz Dantéra] Szabad? [Érdekes módon tudja, hogy mi jön... már megint...]