Akkor nincs gáz... [vigyorog]

Hát, valóban nem [mosolyodik el] De hozzászoktan már életem során a furcsaságokhoz.

[Nézi mi a probléma] Jaa, bocsi... elfelejtettem, hogy ez nem megszokott dolog errefelé... [vakajra a tarkóját]

Aha... [Mondja bár kicsit furcsának találja az előbbi mondatot]

Utóbbi, főleg, hogy halálom után született...

Családi problémák? Vagy csak ritkán találkoztok?

Nem tudom, azóta nem volt lehetőségem beszélni vele...

Talán őt is elszólította a kötelesség?

Hát, már nem, de korábban itt élt...

Az unokás is itt él?

Hát, semmit nem találtam, még az unokám házát is alig sikerült fellelnem.

Valóban ennyit változott volna? Tudod én még új vagyok errefelé, úgyhogy nem tudom milyen volt a környék korábban.

Mondjuk nem gondoltam volna, hogy ennyit változik a város, amég oda vagyok... alig sikerült megtalálni a dolgokat...

Értem [bólint mosolyogva]

Nem aggódom én ez miatt, csak sajnálom a helyzetet...

Majdcsak találsz valami érdekeset magadnak. A dolgok mindig változásban vannak, hátha majd egy neked tetsző irányba fognak változni.

Kitudja... De sajnos már mindenki elköltözött, akiért érdemes lett volna idejönnöm... De hát már akkor csak itt maradok, amégy nem szólít máshova a kötelesség...

 

Lehet hogy valami belső késztetés volt. Akkor pedig lehet valami oka hogy visszajöttél, csak még nem jöttél rá hogy mi.

Nem tudom minek jöttem vissza, de egy pillanatig jó ötletnek tűnt...

Ezt hogy érted?