*Felé mutatja az ujjait* Te nem vagy átlagos ember.. 

Miért érdekel téged? [Kérdezem ravaszul mosolyogva] Mett te sem vagy olyan, mint az átlagos emberek?

Mégis ki vagy te?

Hmpff..

Nem, őket az emberek taszították ki, csak mert mások voltak. [Mondja immár komoly hangon] Mert valamiben többek és jobbak voltak náluk.

Őket is kiutálta a családjuk a tetvérük halála után? 

Ugyan, ismerek hozzád hasonlóan lebénultakat, akik a baleset után sokkal inkább "éltek" mint előtte.

Addig nem halhatok meg, amíg nem teljesítem az igéretet. 

Nézz rám... Egy nyomorék vagyok.. szerinted hazudnék? 

Azt mondod, hogy azért kell élned, mert teljesítened kell az ígéretedet. De készen állnál a halálra ha be tudnád teljesíteni? Vagy ez csupán egy kifogás, mert valójában félsz a haláltól, és az utána lévő ismeretlentől?

Mire gondolsz? 

Na látod. Ez is egy jó indok. Bár kissé álszentnek hangzik...

Habár van egy okom élni. A barátomnak tett igéretem. 

Hmm... Bölcs gondolatok... Bár nem igazán hatnak meg. 

Ugyan, mindenkinek van oka élni, csak rá kell lelni, és ez gyakran sokáig tarthat.

Mondhatni. Nem igazán van indokom élni. 

Hmmm... Szóval neked sem túlzottan fényes a múltad?

Nagyjából ugyanazt mint te... *néz félre* 

Mármint a városban. Mondhatni új életet kezdek. Tudod, tiszta lappal meg minden... Hát te?

Na és mit csinálsz itt?