[Kicsit fáradtan jöttem be, majd rendeltem egy hamburgert, némi sültkrumplit, meg egy nagy adag kólát, és leültem egy asztalhoz. Miközben az üdítőt ittam, folyamatosan a telefonomat nyomkodtam]

Meglesz. [Mosolyogtam enyhén, miközben hasonlóképp intettem. Ezután az ötdoboznyi pizzámra tekintettem, de már rég kihűltek, azonban a borba beleittam, az ajkaimat megtöröltem, majd felálltam és magason hordva az orrom elhagytam a helyet. (Jó éjt.) 

Hát igen, de őket se szeretik túlzottan az emberek. Villamosszékbe rakják őket, vagy adnak nekik méreginjekciót... Viszont most mennem kell [áll fel az asztaltól] Remélem még összefutunk. Majd meséled el, hogy sikerült-e megenned valakit [int kifele menet] (Jó éjt! )

(sorozatgyilkosoknál*)

Ami késik nem múlik. [Mosoly vetettem rá.] De ha nem érdekel túlontúl, inkább hagyd, hogy a sors hozza a helyzetet, az úgy sokkalta "izgalmasabb". [Mondja, habár magam sem tudja milyen lehet kényszerből még élő dolgot enni, hiszen eddig mindig önszántából tette, ha úgy adódott.] Igaz, de díjazzák vagy sem, valakiben mindig lesz ilyen szándék. Mint például a sorozatgyilkosoknák. [Mondtam, amit gondoltam a helyzetről.]

(Semmi baj, nem vagyok túl finnyás.)

Hát nem tudom... Megenni én még nem akartam élő dolgot... [Tart maga elé egy sültkrumplit, és elképzeli ahogy kegyelemért sikítozik] De érdekes lehet [mondja végül, miközben megeszi az említett sültkrumplit] De az emberek többsége nem díjazná, ha valaki vadászna rájuk.

(Igen, néha meglehetősen un'gusztusos megjegyzéseim is vannak.)

Sajnos. [Mondja a pizzás dologra, habár jelenleg nem éppen a pizzára gondolt, de lényegtelen.] Való igaz. [Ráztam meg egyetértően a fejem.] Habár akadnak, akik mindenképp meghagynák az emberi ételeket inkább élettelennek. ...Mekkora ostobák. [Gondoltam fejemet megrázva. Hiszen, ha belegondolunk mennyi szórakozásból kimaradnak. A kínaiak legalább tudják, hogyha a kutya még ugat, lenni nyers.] 

(Meglehet :D)

Hát, a pizzától sok akciót nem várhatsz... [nézi az asztalon lévő dobozokat] Bár tényleg érdekesebb lehet a dolog, ha nem csak simán fekszik az asztalon, miközben felvágod... [mereng kicsit el a saját tapasztalatain. Jack és ő is jobban szereti, ha az áldozatukkal még beszélgetnek előtte... és ébren van, miközben "játszák" vele a saját kis játékukat]

Vigyázni? [Néztem rá, mintha érdeklődést mutatnék.] Ugyan... Én örülnék a legjobban, ha a táplálék még el is szórakoztatna mielőtt felfalnám azt. [Mondottam kedvesen beszélgetésünkhöz híven] ( Úgy érzem, karakterink előbb-utóbb kedvelni fogják egymást. :) )

Meglehet... De én a helyedben vigyáznék [mondta, miközben egy sültkrumlit márt a ketchupba, aminek nagyon tetszik a vörös színe neki] Errefelé sokan nem azok, aminek látszanak. Lehet hogy a te szűzvacsorád se hagyná magát olyan könnyen... [eszi meg a krumplt]

Nem. Az én gyomrom elég tágas lenne egy egész pom-pom lánycsapatnak is. [Válaszoltam rá hasonlóképpen.] Hm, ez igaz, de nem lehetetlen... S errefelé talán nagyobb az esélyem, hogy éppen belbotlok egybe, vagy nem? [Mosolyogtam, mintha ez csak egy eltompított közvetlen kérdés lenne vele szemben irányulóan.]

Nem gondolod, hogy megfogja feküdni a gyomrodat? [kérdezi továbbra is kedves hangon] Különben sem egyszerű manapság szűz hölgyeményt találni...

Nem hiszem. [Játssza a szerepét, ha már a lány is azt teszi kezdetektől fogva.] Úgy gondoltam desszertnek bedobok még egy jóllakott szűz hölgyeményt.. [Mosolyogott rá bájosan.] 

Akkor elnézést [mondja nyugodt hangon, mivel az idegesség nem tartozik az általa használt érzelmek közé] Biztos hogy jól fogsz lakni annyitól? [kérdezte barátságos hangon]

Meglehet... Habár a női logikát tekintve, ezzel igen megkönnyítenétek az életünk. [ S mint mindannyian tudjuk, alapjában véve, a nőneműek utálják a másik egyedeket, így már  egyszerűen megérthető, hogy mennyire egy bárbár népség s tudnak lenni velünk férfiakkal.]

Miért, talán jobban esne, ha szép hazugságokkal ferdítenénk el a valóságot? [kérdezte, bár nem mintha nem így tenne élete nagy részében]

Érthető... [Megértően pillantott, habár nem igazán volt képes elképzelni,hogy egy olyan lány mint ő mit is "dolgozhat".] A "megjegyzésre" kettőt pislogtott, majd eltekintett.] A nők miért képesek ennyire kegyetlenül őszintén visszavágni...? [Mosolyogott keserűen, habár a kérdést magának szánta, de hangosabb mondta, mint ahogyan eredetileg szerette volna.]