Meg is jöttünk [álltam meg az épület bejárata előtt mosolyogva] Jó sok könyv van itt, biztosan találsz majd neked valót is.

( Ha akarod, persze. :) )

(Bocsi, de ma már semmi erőm nincsen. Folytathatnánk máskor?)

Az vagyok. Viszont nem én öltem meg a nőt. Mármint,tulajdonképp én voltam az, aki végzett vele, de amikor ráhelyezték a tetoválást már lényegében lelkileg halottá tették. [Magyaráztam  a magam módján.] Hölgyem... A tudás érték. S mivel ez egy könyvtár, meglehetősen pazar mennyiség van belőle...  [Somolyogtam rá szolidítással.] Ellenben, az imént általom olvasott kötet a város teljes történelmét tartalmazza. Egészen pontosnak tűnik,  viszont kétségtelenül, hogy 100 év szimplán eltűnt a könyvből... Egyszerűen nem vehető észre, mivel üres lapokkal maga az iromány is tele van, ugyanakkor az én szemeim nem estek bele az illuzióba. Hamar világos vált, hogy azokat a bizonyos lapokat kitépték és a helyét mágiával próbálták elfedni a többihez hasonlóan... [Tanakodtam hosszasabban.] Szóval... Voltaképp néhány dolgot nem őriznek, hanem tudatosan eltitkolnak a városlakók elől... 

(Semmi gond. Jó munkához idő kell :) )

Hát... nem is tudom... [tűnődtem, mert valóban tanácstalan voltam. A gazdasági szakkönyveket leszámítva, régen olvastam bármilyen egyéb fajta könyvet. Elmélkedésemet a hátunk mögül érkező zaj szakította félbe, és ahogy hátranéztem, láttam, ahogyan a halottnak vélt földön fekvő, felegyenesedik, és nekünk akar támadni. Kész voltam visszaverni a támadást, vagy egy mentális pajzsal blokkolni, de vártam, mit reagál a mellettem álló alak. Várakozásom nem is maradt eredménytelen, hiszen a férfi egy laza mozdulattal, oda sem nézve lőtte le a feltámadt halottat.] Szép lövés [dícsértem meg, majd figyeltem, ahogy az immár tényleg halott mellett foglalatoskodik] Vámpírmágia? Tehát igaza volt a menekülőknek... maga egy vámpír lenne? [kérdeztem inkább érdeklődéssel a hangommal, mintsem félelemmel] Bensőségesebb információ... [figyeltem fel] Netalántán őriznek itt valami... értékeset?

( Bocsi, hogy eddig tart 1-1 válasz, de próbálok valami történetet is kreálni néha hozzá, hogy ne legyen neked sem unalmas :D )

-Az attól függ, hogy milyen témában keres. [Válaszoltam, ám ugyanebben a pillanatban a földön fekvő holttest felegyenesedett és vadállatként az asztalt átugorva támadt felénk. ] - Különös... [ Emeltem könnyelműen a pisztolyom hátra a vállam fölött, majd problémázás nélkül fejbelelőttem a Ghoul-t. ] - Nem rémlik, hogy a vérét szívtam volna. [Jegyeztem meg, majd a következő pillanatban megjelentem a test mellett.] - Ahogy gondoltam... [Néztem a nő csuklóján való tetolválásra.] - Vámpírmágia... A nő egyfajta átokkal lett sújtva, amely automatikusan Ghoul-á változtatta őt. Mily' kellemetlen... [Dörzsöltem az állam, majd felegyenesedtem.] - Úgy tűnik, nem bízták a véletlenre a könyvtár bensőségesebb információnak védelmét. Érdekes... [S csettintve egyet hamuvá vált a test.] "Nyugodjon Békében." [Gondoltam ezt, mivel ennyit az egykoron benne lakozó lélek is kiérdemelt.] 

Az meglehet [értettem vele egyet. A denevérré változós mutatványtól nem ijedtem meg, elvégre felnőtt nő vagyok, és nem egy mutánst és egyéb lényt láttam már, így hozzászoktm a furcsaságokhoz.] Csupán nézelődöm... Nem nagyon történt mostanában semmi érdekes errefelé, gondoltam, elütöm az időmet egy kis olvasással [válaszoltam neki] Netalán tudna ajánlani valamiféle olvasmányt?

Nem tudom. [Vontam vállat nemes egyszerűséggel, ezzel tulajdonképp elkerülve az unalmas beszédet. ] Talán ők nem értékelték velős mosolyom.... [Néztem rá a cápákéhoz hasonló vigyorommal, majd lágyan hátradőltem és hirtelenjében deneverékké váltam.] Tudatos keresés vagy szimplán "nézelődik" kegyed valami olvasmány íránt? [Jelentem meg a hölgy mellett, majd az elolvasott könyv visszacsúsztatása közben kérdeztem tőle oldalra pillantva.]  

Valóban nem erősségem a hallgatás. Bár személy szerint nincsen azzal semmi problémám, hogy elhallgattatta egy kicsit szegény közalkalmazottat... [nézek a könyvtárosra, majd miután visszamosolyogtam a vámpírra, a mellettem lévő könyvespolc kínálatát kezdtem szemügyre venni] És mondja csak, oka van annak, hogy ilyen fejvesztve menekültek szegény olvasni vágyó emberek korábban? Mármint a halott nőt leszámítva...

(Valóban gyönyörű lett :D )

(Na ezt az első mondatot szépen megfogalmaztam...) 

 Való igaz. Azonban, ha valami problémád netán valami problémád akadna ezzel, akkor most szólj vagy hallgass mindörökké. [ Válaszoltam egyszerűen, miközben egyet lapoztam a könyvben. ] Hmm...  Habár, Kegyed nem olyan tűnik, mint aki szimpatizálna a meghunyászkodással. [Egy bennem halmozodó vigyort útnak eresztettem, mihelyst befejeztem a könyvet és a hölgyre tekintettem.] 

[A könyvtártól már messzire hallani lehetett a menekülő emberek hangját, majd hamarosan meg is láttam pár rohanó alakot. Az egyikőjüknek futtában megragadam a karját, és egy gyors pillantást vetettem az emlékeire, hogy megnézzem miről van szó] Egy vámpír... [mondtam eltűnődve, miközben elengedtem az illetőt, aki egy kis zavarodottság után tovább menekült. Kínáncsian indultam tovább. Nem találkoztam még igazi vámpírral, így igencsak érdekelt, tényleg egy vérszívó lény van-e az épületben. Amikor beértem, elég nagy csend fogadott, hiszen mindenki elmenekült innen. Csak egy papírlat zörgése hallatszott, kicsit arrébbról. Elindultam abba az irányba, és hamarosan megláttam a vámpírt, és az igencsak halott könvtárost] Úgy látom, valaki nem szereti, ha csendre utasítják... [jegyeztem meg, miközben a vöröskabátos alakot figyeltem]