Rendben [ mosolyogtam rá] induljunk most?

-Kórházakban nem foglalkoznak túlvilági dolgokkal, de egy próbát megér. És akkor kérdezzünk meg ott az egyik orvost hogy milyen könyvet is kellene keresnünk.

 

[ engedtem szavának, majd megfogva a másikat odaültem magam is az asztalhoz olvasni] korházban nem jutnánk hamarabb előre?..

[Édes csókját viszonoztam.]

-De már nem is akarom visszafordítani.

[Ölelését úgyszintén viszonoztam és afejét párszor megsimítottam.]

-Na engedj Jun mert így nemfogjuk megtalálni amiért idejöttünk.

[Mondtam kedvesen és egy rövid csók után a székre mellé vissza ültem és a könyvet tovább kezdtem olvasni.]

 

( ejj.. a nem surgetosdit magára az elfekre értettem >< utólagos tisztázás xd) [ halgattam amit mond, a szavai nyugtatóan hatottak. Nem mondtam semmit, csak késztetést érezve hogy hosszan csókoljam, megtettem. ] nem tervezek elvállni tőled hosszú ideig, szóval ezt már visszafordítani is késő lenne [ vigyorogtam magamhozölelve]

[Ahogy szembefordult a könyvet le raktam és figyelmet. Kicsit elgondolkoztam majd kedves mosollyal az álla alatt felém fordìtottam a fejét.] -őszinte leszek. Csak addig akartam élni míg az összes mágiát megnem tanultam. De egy bizonyos személlyel való találkozás határozottan megvváltoztatta ezzel való döntésemet. [Az arcát megsimítottam és adtam neki egy csókot.] -így van nem kell semmit sürgetnünk de szeretném ha tudnád hogy a hátralévő éveidben veled maradok. Addig nemhagylak el míg te azt nem kéred. [Kedves mosollyal mondtam majd feláltam mögé sétáltam és átöleltem] -Szeretlek Jun Leroy. [Mondtam majd arcára adtam egy puszit]

Hm.. [ nagy sóhaj keretében megfordultam hogy vele szembe legyek, gondolkodva hogy is kezdjem] mivel kevdrve éltünk emberekkel a szülőföldemen, tapasztaltam néhány dolgot róluk. Néhányan keveredek emberekkel, de... még az ember meghalt 100 év alatt, addig az elf élt 150-60 évet is, független a nemétől... Csak azt akartam mondani hogy mi tovább élünk mint az emberek.. és ezért várjuk ki a megfelelő embert és pillanatot. Nem kell sürgetnünk.. [ az arcára nézve figyeltem a reakcióját, bár kissé nehezemre esett most nem félrenézni.. ]

[Jun ra néztem de az aranyos bociszemek nem vonták el a figyelmemet így csak mosolyogva fejetcsovàltam.] -Tová-mi? [Kérdeztem felé fordulva kedves kis mosolyal]

Micsodát? [ kérdeztem nagy bociszemekkel ]

-Igen, lepipáltál.

[Jun oldalát megböktem.]

-Édes, ha én elmondtam akkor kérlek te is mond el.

Miért? Hobb mintha mindenkivel... vagy akárcsak meggondolatlanul bárkivel összemelegedtél volna nem? Egyébként is. 27 évesen most voltsm először nővel. Azthiszem lepipáltalak.. [ mondtam kis zavarbanlévéssel inkább előrefigyelve] bár mi végülis mindíg ilyenek voltunk. Tová...... ehm..[ olvas tovàbb]

[Reakciójára kicsit elmosolyodtam.]

-Azért nem valami dicsekvésre való, hogy eddigi életem egy része csak arra ment el. 

[Mondtam férre n ézve majd Junhoz közeleb húzódtam és háttal nekidölve olvastam tovább a lábamat felhúzva.]

[ mosolyogva ráztam meg a fejem] " komolyan ezt tartotta magában? Bonyolult lények a nők..." értem.. [ rámosolyogtam]

-Legutób öt évet töltöttem könyvtárakban csak mágia és varázslatok könyvek olvasásával hogy elérjem ezt a szintett.

[Mondtam látva hogy nem érti.]

Hm?.. [ felnéztem rá semleges arccal, valajogy nem tudtam összerakni a kettőt. Amit elharapott és ezt.. sehogysem illettek össze]