[A kezemmel felfogom az esést, és egy bukfenccel átgördülve lendületből felállok, és kicsit megigazítom a kissé összekuszálódott hajamat] Persze [válaszolok mosolyogva]

[Emma bal kezéhez közel lévő kezemmel idő elött megállítom  s karját megragadva kicsit hátatfordítva néki magamon átdobom s mikor földre kerül reá mosolygok kicsit szuszogva]

Jól vagy?

[Egy darabig elgondolkodom, hogy megállítom az ütést az erőmmel, de mivel az nem lenne fair, ezért csak a kezemmel védem ki, ami miatt egy kicsit azért megéreztem az erejét. Azzal a lendülettel indítottam egy ütést a bal kezemmel Soyumi nyaka felé]

[az ütés betalált s pár métert hátréb lépvén kicsit összegörnyedtem majd megindúltam  s mikor közelébe értem válból indított ütést mértem felé s a melkhasára egy tenyeres ütést mértem ember létemre az ütés nem volt túl erős de ugyan akkor túl gyenge sem]

Hát ha nem gond [mondom, majd egy eröteljes forgórugással megcélzom a gyomorszáját]

Jómagam a fegyverhez vagyok hozzászokva s nagy ritkán kellet pusztakezes harcot alkalmaznom.

[mosolyogva s kedvesen mondtam majd elkomolyodva szólaltam meg]

Kezdeményez elsőnek te...

Ha kérhetem?!

Nem vagyok híve a fegyveres haroknak [mondom miközben leteszem a táskámat és a dzsekimet a fal mellé majd odasétálok Soyumi elé] Úgyhogy maradjunk csak a pusztakezesnél.

Ezt örömmel hallom.

[a kivett bábúkat férre raktam az útból s a pengémet fegyveremet s egyéb nálam lévő holmimat leraktam a bábú mellé s eme terem közepére sétálva Emmára néztem]

Fegyver vagy pusztakezes módszerel gyakoroljunk?

Hát az az igazság, hogy rám is rámférne némi fizikai edzés, ugyanis legtöbbször a képességeimre hagyatkozom. Úgyhogy elfogadom az ajánlatodat [mosolygok rá]

Köszönöm eme pozitív mondatot!

[kicsit reá mosolygok s felteszem néki a kérdésem]

Mondcsak lenne kedved velem fejlődni?

Hát a kitartás egy nagyon fontos erény, és úgy vélem ha nem adod fel, egyszer valóban sikerül majd igazi nyomra lelned.

Sajna igen.

[sóhajtok]

S eme hamisítványok ellenére sem fogom csak úgy annyiban hagyni.

Ha valaki látta eme jelet mely eredeti az biztos nyomra tud vezetni.....

 

 

Ezek szerint csupán hamis nyomokba botlottál ebben a városban?

Eme hely határát még nem hagytam el....

S eme lyejen sem botlok bele oly nyomba mely valódi s nem hamisítvány lenne.

Kár, pedig biztos tudott volna neked segíteni. És a kereséseddel hogy haladsz?

Igen jól emlékszel.

Vele azóta még nem találkoztam....

Hát ez valóban igaz. Egy igazi csatát nem lehet holmi bábukkal gyakorolni, de az biztos hogy sokkal biztonságosabb. Mi lett az edzőpartnereddel? Ha jól emlékszem korábban említetted, hogy valaki felajánlotta a segítségét e téren.

Próbálom de eme élettelen bábukkal igen nehéz.

 

Üdv! [Köszönök a lánynak beljebb menve a dojoba] Csak nem edzed magad? [Nézek a bábukra]

[önmagam fejlesztése nem volt túl sikeres hisz az igazi ellenfél nemfog csak úgy egyhelyben álni mikor pihenőt tartottam észrevettem Emmat s közelebb mentem hozzá]

Szerbusz!