[Az ismeretlen hngra felfigyeltem majd a röhögést vissza folytottam mivel nem volt szép tőlem, hogy kiröhögöm ezért el is fordúltam.]

[Meglepődtem mikor említette a gyémánt témát. Amit Kendo nem hagyot szó nélkül. Tekintetem rideggé vált és felszólalt.]

-Mi okuk van rá?

[Kedvessé válva Enere mosolyogtam.]

-Szép volt. De mondcsak mégis, hogyan képesek az élő szervezetből tudattalan molekulát csinálni?

[Kérdeztem érdeklődve miközben a pincébe lefele haladtunk. A lépcső néhány helyen hiányos volt így figyelnem kellet, hogy hov lépek, ha nem akartam a semmibe zuhanni.]

Ha egészben akarjuk tárolni igen, de darabokban sokkal praktikusabb dobozokban, vagy a szomszéd padlásán tárolni. [Lép elő a sötétből, átölelve Enét hátulról ezzel kellő mértékű szívbajt hozva rá]

Hát vagy az, vagy a hamvasztá a szokásos. De vannak akik gyémántot csinálnak az elhúnytból [mondtam, hiszen nagyon érdekelt ennek a dolognak a technikai háttere] Dehát ahány ház, annyi szokás...

-Miért? Ti abba rakjátok?

[Kérdeztem érdeklődve.]

Jól van na, értem [mondtam mindkét énnek] Mindenkinek vannak titkai, ez teljesen normális. Viszont a hullákat nem lenne jobb... nem is tudom... koporsóba rakni?

(oké)

-Ha csak megpróbálnám elmagyarázni az agyad elfolyósodna és távozna a füleden át!

[Hirtelen rideggé vált tekintettel felszólalt belőlem Kendo válaszadásképp. Kedvessé válva részemről is adtam választ.]

-Mahfaerook család tagjait! De főként olyan titkokat amiket még egymással sem osztottunk meg! Sajnálom de erre a választ ha szeretném sem tudnám megadni!

(pill zuhany)

Hát a pincében is vannak falak [mondtam, majd elindultam, miközben felkapcsoltam a mögöttem repülő Schrödinger lámpáját, így láttam is] Milyen titkokat rejtettetek el, ha szabad kérdeznem?

[Kérdőn ránéztem.]

-Mi a titkokat a falban rejtettük el.

[Mondtam majd kis gondolkozás után rá bólintottam]

-De ha ez a véleményed akkor így lehet. Mennyünk!

Nem olyan nehéz... [mondtam mosolyogva, miközben követtem] Az elágazásnál elgondolkodtam] Hmmmm... Hát ez a járat mintha kicsit lejtene [mutattam az egyikra] És általában a föld alatt rejtegetik a titkokat, nem?

-Oh így már értem. De gratula, hogy ilyet képes voltál alkotni.

[Mondtam kedvesen amit most Kendo szó nélkül hagyot. A romok belsejébe beértünk és pár elágazás volt. Gondolkodóba estem, hogy merre kellene menni.]

-Szerinted merre indúljunk?

[Kérdeztem érdeklődve]

Feltűnt... [mondtam válaszul] Hát... maradjunk annyiban, hogy hivatalosan nem tudnak [Mondtam, miközben visszakapcsoltam a láthatóságot, és továbbmentem]

-Elnézésedet kérem Kendo néha modortalan tud lenni!

[Mondtam kedvesen. Figyeltem és bólintottam egyetértve a radaros témával. A bemutatóján elmosolyodtam.]

-Bámulatos szerkezet. Nemtudtam, hogy mostmár a gépek is képesek erre!

[Mondtam kedvesen kissé csodálkozva.]

Ha bántod azt nem fogom megbocsájtani! [Néztem mérgesen rá, de hamar visszatért a jókedv is az arcomra] Hát többféleképpen is. Radaron látszódik-e valami, vagy sem... Vagy mondjuk így [mondtam, majd megnyomtam egy gombot, mire Schrödinger láthatatlanná vált, és mivel én csináltam, és profi vagyok az ilyesmiben, hantalanul is mozgott] Mint ahogy a neve is mutatja, Schrödinger.

-Hasznosnak tűnik.

[Mondtam kedvesen majd Ene utolsó mondatára Kendo felszolalt.]

-Ha lecsapom biztos, hogy az utóbbi lessz!

[Kedvessé válva nagyot sóhajtottam majd Enere mosolyogtam.]

-Elmagyaráznád? Hogy tud valami létezni és nem létezni?

[Mivel hallottam az utolsó mondatot, még mindig kicsit durcás arcot vágtam, de mentem utána, Schrödingert pár méterrel megöttem irányítva] Nem csak repülni tud. Van rajta kamera, meg mindenféle érzékelők. És lehet vele dolgokat is cipelészni. És mivel Schrödinger, olykor létezik... olykor meg nem [vigyorodtam el a végén] 

-Valóban az. Viszont amint halhattad jobb ha nem hozod a közelembe. A művedet nem akarom tönkre tenni!

[Mondtam kedvesen majd a romok belsejébe elindúltam.]

-Ha nem veszed tolakodásnak kérlek áruld el mi haszna van a Schrodinger-ed nek?

[Kérdeztem kedvesen majd riddegé vált tekintettel felszolalt Kendo.]

-Vagy a repülésnél kifogyot a tudomá..

[Elharaptam a nyelvem így a mondatott Kendo nemtudta befejezni]

Nem légy! [vágtam sértődött arcot] Ő Schrödinger! És igen én csináltam. Szép lett nem? [néztem elégedetten a kis drónra, de nem vittem közelebb a sráchoz, mert azért féltettem]