[Kezemet összekulcsoltam és Alucardra egészen addig mosolyogtam míg jelezte, hogy a primitív szót rám értette. Magamon végig néztem értetlenű hogy netán a ruházatomra érthette.Figyelmesen halgattam majd csípőre rakot kézzel magabiztosan elmosolyodtam.]
-Miért tán tudsz erősen is fogalmazni?
[A kérdésére hogy netán felkavart a mindenüt létező jelenléte és hevességemben elfelejtettem a képességet erre elkuncogtam magam.]
-Ilyenről szó sincs. Nem rám tartozik, hogy hol vagy így nincs is értelme hogy felkavart volna a dolog.
[Ismételten elnevettem magam, amint megkérdezte, hogy elszédített-e nos talán egy kicsit émejegtem de a fejemet pont hogy nem csavarta el.A mosoly és a jókedv egészen addig tartott míg fel nem említette, hogy ha let volna mesterem.Ezen elgondolkoztam egy ideig, hogy ennek most zavarnia kellet volna vagy sem. De aztán eszembe jutott amik a könyvekből olvastam, hogy az erőt nem tanítják. A fülemhez kaptam és értetlenűl néztem Alucardra majd felnevettem.]
-Jó ez jogos. Szemet szemért.
[Kezemet hátam mögöt össze kulcsoltam és Alucard körül járkálni kezdtem.]
-Mégha lenne sem venném komolyan hisz feleslegesen lenne leszidása. A mágiát nem felelőtlenűl használtam. A semleges varázslatok pedig bármikor alkalmazhatók. Nem tudsz te rólam semmit.
[Két körbejárás után alucárd mellet elsétáltam gondolkozó arcott vágva.]
-Hogy meg gondolatlanúl használnám a mágiát? Eről szó sincs! De ha te aki ennyit élt már meg biztosan tudod így nem is kell mondanom, hogy amágia a legnagyobb vámszedő. Legyen szó kis vagy nagy mágia használatról.
[Fordúltam teljesen Alucard felé kedves mosollyal.Egy kis kétejt azért keletkezet bennem de a könyvekből tanúltakat felidéztem és így a kételyt szétfoszlattam. A mosolyom magabiztosabb volt.]
-Oh és ha próbálkoznál bár gondolom nem vagy annyira ostoba, de biztosra megyek! A provokációk nem hatnak rám!
[Végighallgatja mosolyogva, majd némi hatásszünet után nyugodtan reagál.] - Én rád gondoltam, amikor a primitív szót használtam.
[Továbbra is uralkodik rajta az örökös higgadtság a kiismerhetetlen mosolyával karöltve, ámbár a lányra tekintő vérvörös rideg szemei enyhe veszélyt suggalhatnak.] - A mágiát személyem is nagyra értékeli, feltéve... - [Húzza el a szavát, amolyan vámpírosan komótosan.] - ha hozzáértő kezekben van. - [Vigyorogja el magát, mivel mint olvasható a színtiszta jóindulat szólt belőle.]
-De aki Átváltoztató varázslatot használ egy olyan személy ellen, aki önmagában is képes az Alakváltásra. Nem igen nevezhető "találékonynak"... és ezúttal gyengéden is fogalmaztam az érdekedben. - [Mosolyogott pimaszul, de valahol benne is élt még az úriember, így néha-néha figyelmesebb szavakat használt a hölgyek kedvéért.]
Vagy talán... - [Mondhatni, felragyogott a megfakult arca.] - Azt akarod nekem beadni, hogy a Mindenütt-Jelenlétem annyira felkavart belülről, hogy amint gyors válaszcsapást akartál rám mérni, hevességedben elfelejtetted, hogy milyen széles a képességeim tárháza? Mm... - [Pillantott el drámaian.]
...Elszédítettem a fejed, igaz? Ez kezdőkre jellemző vétek. Ha lett volna mestered most biztosan keményen lekorholt volna ezért -. [Vigyorogott rá gúnyosan, jobban hátha ettől kizökken a magabiztoságából és némileg kellemetlenül/kínos érzi magát Ashlin Alucard szavaitól.] Mellesleg... Ezt az orromért. [Somolygott rá arcátlanul, miközben egy mellette megjelenő kéz meghúzta a fülét, majd azzal a lendülettel is tűnt.] Szemet szemért, Mágus kisasszony. [Mosolyogva várta a lány reakcióit.]
[Kutyaként először csak laposokat pislog, majd mintha nem is létezne a varázslat egyszerűen átváltozik emberré.] Szép próbálkozás, de ilyen egyszerű hókuszpókuszokkal nem fogsz lenyűgőzni. [Forgatta meg a szemét vigyorogva.] Varázslat alakváltó ellen... [Rázza meg a fejét, majd felsóhajt. ] Primitív.
-Komolyan? Pedig azt gondolná az ember, hogy megálás nélkül dicsérnek.
[Mosolyogtam rá. Alucard megtalálhatta azokat az emlékeket ahogyan saját maga szerzi meg a mágiát hogy a családját othagyva a különlegesebbnél különlegesebb varázsköveket, és tárgyakat megszerzi és a fehér mágia és a varázslatok mellet is megtalálható volt a sötét mágia na meg a sok könyvekkel való komunikáció. És az emlékek közt nem csak a mágiáról, hanem az animágus létéről is voltak emlékei mint példáúl az első átalakulása tigrissé. Na meg hogy a könyvmolyoskodása miatt majdnem minden ismeretett onann szerezhetett meg. ]
-franc...
[Émejegni keztem és a kisfénygömbök halványabb fényben tündököltek.]
-Erre nem számítottam...bár való igaz nem lep meg a képességed...
[Kicsit alukárdra vigyorogtam majd egy egyszerű átváltoztató varázslattal kutyává változtattam. A varázslatnak nem volt ára ahogy a mágiának és pár percig tartott. Alucardhoz legugoltam és a fejét megpaskoltam.]
-A váratlan cselekedeted meggondolatlanság volt nem?
[Az egyszerű folyamatott kiváncsiskodóan vigyorgva nézi végig, majd a lány felszólalására felnevet.]
Nem mindennap bókolnak nekem magadfajták. Remélem nem bánod, ha kiélvezem. [Fordította enyhén jobbra a fejét és úgy somolygott rá. ]
Viszont... [ Húzott egy szórakozott grimaszt az arcára, majd hirtelenjében vámpírokat felülmúló sebességgel szivárog be Ashlin elméjébe és egy alapos túrát tesz az emlékei között. Ugyanakkor, valóságban a lány következő szempillantására újfent megjelenik gomolygó sötétség képében, amelyből sebesen kiformálódik az emberibb alakja.] Ha ennyire kielemezted a tulajdonságaimat, akkor biztosan nem lepett meg ez a tettem. Hiszen... Én ott vagyok mindenhol. [Vigyorog ördögien.]
[Egy egyszerű varázslattot használtam amivel az előtemáló főbtulajdonságait látom. Egy tincset megigazítottam így a halántékhoz érve a varázslatott használtam amitől a szemem árnyalata egy árnyalattal világosabb let.]
Nem loptam, pusztán kölcsön vettem... egy időre! [Vigyorogja el magát.]
A szemeim mindig nyitva vannak, szóval tudok egy s mást, amit más nem. [Vigyorogja válaszként a kérdésére.] Szóval... [Kacsint egyet misztikusan.]
Tudod, ha valaki több emberöltőt végigél, találkozhat olyan furcsaságokkal, amelyek az egyszerű agy számára túllépnek felfoghatón. Így lehetnének ezek az általad létrehozott gömbök is a természet egyik szemkápráztató kreálmánya. [Mosolyog szolídabban, némi vörös ragyogással a szemeiben.]
Hmm.... ~ [Húzza össze a szemét gyanakvóan, majd közelebb hajolva belenéz a lány íriszeibe.]
Ha nem létezne akkor nem kellett volna beleölnöm 3 napot, hogy megtaláljam azt a Pacákot és visszaszolgáltassam neki a szánját. ~ [Mosolyodik el kiegyenesedve.]
Egyébként, ha nem sejteném mivoltodat még talán természetesnek vehetném ezeket körülötted. ~ [Pöccint meg egy fénygömböt lágyan.]
[ Egy piroskabátos fazont láttam meg aki rényszarvason lovagolt. Eléggé meglepődtem és kikerekedett szemekkel figyeltem de nem hittem a télapó létezésében ezért betudtam annyival, hogy káprázik a szemem. A szememet megdörzsöltem és nagyot sóhajtottam mire Alucard megszólalt. Eléggé meglepődtem és fel is ültem.]
-Alucard. De örülök, neked hogy te vagy az.
[Megkönnyebültem, hogy amit láttam az Alucard volt és nem más. Törökülésbe felültem majd Alucardra mosolyogtam.]
[Mint afféle Péntek esti csoda, jelenik meg az égbolton "csodaparipájával", Rudolffal, akit akkor lovasított el, amikor visszaszolgáltatta a Télapónak az ellopott varázsszánját.]
Hóóó! ~ [Hangzik el tekintélyesen a csödenes éjszakában. ]
Állj meg itt. Azt hiszem, ráfér már mindkettőnkre egy alapos vacsorázás. ~ [Vigyorogott sejtelmesen a piroskabátos, mely után a Rénszarvas könnyedén szállt le a füves rétre.]
Jó fiú, egyél amennyi belédfér. ~ [Somolyogott továbbra is, miközben megpaskolta a szarvas hátát.]
[A rejtelmes alak arrébb andalog, mivel tudniillik elég renitens szarvabikáról van szó. Még hajlamos félreérteni a közelségét és azt hinné, hogy a fűvére pályázok, pedig szó sincs erről. De az állatok hajlamosak vetélytársnak nézni őt...]
Az ám. ~ [Vigyorogja a lány fölé magasodva, mintha már egy ideje tudná, hogy itt van. Pedig csak pár másodperce vette észre a világosságot.]
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Frissítés
[Kezemet összekulcsoltam és Alucardra egészen addig mosolyogtam míg jelezte, hogy a primitív szót rám értette. Magamon végig néztem értetlenű hogy netán a ruházatomra érthette.Figyelmesen halgattam majd csípőre rakot kézzel magabiztosan elmosolyodtam.]
-Miért tán tudsz erősen is fogalmazni?
[A kérdésére hogy netán felkavart a mindenüt létező jelenléte és hevességemben elfelejtettem a képességet erre elkuncogtam magam.]
-Ilyenről szó sincs. Nem rám tartozik, hogy hol vagy így nincs is értelme hogy felkavart volna a dolog.
[Ismételten elnevettem magam, amint megkérdezte, hogy elszédített-e nos talán egy kicsit émejegtem de a fejemet pont hogy nem csavarta el.A mosoly és a jókedv egészen addig tartott míg fel nem említette, hogy ha let volna mesterem.Ezen elgondolkoztam egy ideig, hogy ennek most zavarnia kellet volna vagy sem. De aztán eszembe jutott amik a könyvekből olvastam, hogy az erőt nem tanítják. A fülemhez kaptam és értetlenűl néztem Alucardra majd felnevettem.]
-Jó ez jogos. Szemet szemért.
[Kezemet hátam mögöt össze kulcsoltam és Alucard körül járkálni kezdtem.]
-Mégha lenne sem venném komolyan hisz feleslegesen lenne leszidása. A mágiát nem felelőtlenűl használtam. A semleges varázslatok pedig bármikor alkalmazhatók. Nem tudsz te rólam semmit.
[Két körbejárás után alucárd mellet elsétáltam gondolkozó arcott vágva.]
-Hogy meg gondolatlanúl használnám a mágiát? Eről szó sincs! De ha te aki ennyit élt már meg biztosan tudod így nem is kell mondanom, hogy amágia a legnagyobb vámszedő. Legyen szó kis vagy nagy mágia használatról.
[Fordúltam teljesen Alucard felé kedves mosollyal.Egy kis kétejt azért keletkezet bennem de a könyvekből tanúltakat felidéztem és így a kételyt szétfoszlattam. A mosolyom magabiztosabb volt.]
-Oh és ha próbálkoznál bár gondolom nem vagy annyira ostoba, de biztosra megyek! A provokációk nem hatnak rám!