[ félmosolyra húzva a szám támasztottam egyik tenyerembe a fejem Ashre nézve. Helyesebben az ×tlapjára amit maga elé tartott] nem feltétlen leszel erősebb attól ha egyből a nehéz ellenfelekre mész. Ez csak egy belső tápanyag amit végzetes hibák is köríthetnek. [ az étlapot magam is kézbe vettem] de ha nekwd ez a vágyad... [ elkezdtem olvasni] felőlem rendben

-Az úgy nem jó.

[Nagyot sóhajtva hátradöltem aszéken és az asztalon lévő étlapot magam elé vettem.]

-Milyen kár, hogy csak az mond ilyet akinek van gyengélye és fél, hogy rátalálnak. Akkor a kövi gyakorlás is a dojoban szeretném.....

[Nagyobbat sóhajtottam és az étlapot az arcom elé emeltem, hogy eltakarjam.]

 

" akkor nem megyek arra a területre.. fene.." rendben.. legyen az erdőben . [ mondtam mosolyogva] Viszont eészemről nem igérek teljes erőbedobást, ugxanis azt nemhiszem hogy túlélnéd.

-Semennyire!

["Ezt még te sem gondoltad komolyan Jun" Gondoltam majd nagyot sóhajtottam és kedves tekintettel szólaltam meg.]

-A következőt az erdőben tarthatnánk. Senki más csak te meg én és ami a csövön kifér. Teljes erőbedobással.

[Ravaszúl elvigyorodtam miközben az asztalra rákönyökölve közeleb hajoltam Junhoz.]

-Na mit szolsz?

A gombák mennyire számítanak fegyverbek? [ ülök le magam is elé]

[A cukrászda ajtaját kinyitottam majd egy ablakhoz közeli asztalhoz sétáltam. Lültem és csaka ztán sólaltam meg.]

-Mennyire mernél fegyvert fogni rám?

[Kérdeztem kedvesen kis mosoly kiséretében.]

Ez igaz.. [ töretlen vigyor] legyen most a te választásod.

-Könnyeb úgy kérdezni, hogy ha nem kell kerülgetni a választ.

[Mondtam kedves mosolyal mire mégrkeztünk a vigyorgására csak elmosolyodtam.]

-És a következő edzést, hol tartjuk meg? 

[Távozom.]

[ ezt megmosolyogta majd intett ő is és elindult valamerre]

[A kijárat felé indultam.]

-Igen, és mivel italla kapcsolatban fenyítően néztél ezért piálni csak nem mehettem el.

[Említettem meg neki a kis figyelmeztetőt amit kaptam tőle, de csak vicként.]

-Na akkor én megyek is haza.

[A cukrászdából kilépve Junnak intettem.]

-Hali.

Megyek én is. [ több sem keklett neki ésmár talpon is volt] Jó ötlet volt ez a suflézás. [ rávigyorgott majd elindult az ajtö vele]

-Rendben.

[Mondtam mosolyogva majd a tányrokat össze szedtem és a pulthoz vittem. Jun hoz vissza sétáltam.]

-Ha nem haragszol én most megyek. Jössz vagy maradsz?

( már mindegy, előző kommentbe belesűrítettem a lényegét annak ami lemaradt) Mára elég volt ennyi. [ ivott még egy kortyot az üveget pedig elrakta. Hirtelen semmi más nem jött ki a száján, és nagyon azt se tudta mivel terelje el a témáról a ldny figyelmét] ....

[Bólintottam.]

-Rendben.

[Mondtam mososlyogva és hátradöltem a kezemet összefontam és a lábamat kereszbe raktam.]

-Kérsz-e még valami sütit?

[Kérdeztem meg ismét.]

(akkor majd ami lemaradt azután írom a reakciót)

A válaszom továbbra is nem. Még nem alkalmas rá az idő hogy erről beszéljek. [ komoly hangnem]

(Baszameg.. most nezem hogy el se kuldte a teljes szoveget...)

-Csak azért van mert nem kellet volna rá kérdeznem...

[Krákogtam párat és a maradék sütiti gyorsan megettem. Az asztalra rákönyököltem.]

-Nos, ha elszeretnéd mondani mond. Figyelek.

[Mondtam kedves mosolyal.]

Azért ez nem ér annyit hogy megfulladj. [ fèlmosolyra h