[Kezemet zsebre raktam és vissza ültem.]

-Nem lehet tudni, de van egy olyan érzésem, hogy nem ő az. De köszönöm.

[Erre a mondatomra tekintetem riddegé vált és Kendo ismét felszolalt.]

-Kár volt megmondani neki, hi.......

[A nyelvemet elharaptam és tudomást sem vettem Kendo felszólalásáról majd Kedves arckifejezéssel a poharat a számhoz emeltem majd feltünt, hogy üres a szemöldökömet felvontam és töltöttem magamnak. A lányra tekintettem  majd a poharat leraktam és az asztalra támaszkodtam.]

-És te milyáratban vagy?

[Kérdeztem kedvesen mosolyogva és közben témát terelve.]

Hát, nem igazán találtam bármit is. Bár van fent egy MahfiWagyok Cshőőő. Talán ő lehet, akit keresel?

[Kicsit elvigyorodtam majd Kendo szolalt fel belőlem.]

-Ez érdekse!

[A székről felkeltem a lány mellet pedig megjelentem, a székének a hát támlájára rá támaszkodtam a ball kezemmel. A jobb kezemmel pedig az asztal szélére támaszkodtam. Kíváncsiságom vezetett így közeleb hajoltam a lányhoz. A  parfümje megcsapta az orromat ami távolságra késztetett. Számomra ez túl édes volt és tömény. Orromat dörgöltem majd felegyenesedtem és a székének a hát támláján támaszkodtam.]

-Nos?

Hmm. Ilyen családról nem hallottam még, de hát próba szerencse. [Előveszi az iPhonet, és rájuk keres Facebookon]

-Lehetséges!

[Szólalt fel belőlem Kendo rideg arcal majd ismét elmosolyodva kedves tekintettel válaszoltam.Az italt mgittam és az üres poharat leraktam. Gondolkozni kezdtem, hogy mikor is történhetett az eset, de annyira régen volt, hogy a pontos évszámot nemtudtam mondani.]

-A királyok idején egy tragikus mészárlásból megmaradt Mahfaerook családjainak a túlélői után kutatok.

Túlélők? MIért, történt valami, amiről nem tudok? [értetlenül néz, mivel ő aztán pozícióját tekintve mindenről IS tud]

[ A poharamba épp beleittam mikor kérdezte. Kedvesen ránéztem és válaszoltam hátradőlve a széken  karfára hejezve a szabad kezemet.]

-Túlélők után kutatok.

Hát rendben. Mi szél hozott erre? 

[Kicsit meglepődtem a tányéros reakcióján. Én Kendohoz hozzávoltam szokva így az hogy felszólal bunkón vagy vaamijen megjegyzést tesz az nekem szokásosnak tünt, de volt egy olyan érzésem, hogy a csajnak nemigazán. Az ital kérdésére Kendo az elmémből kiszált és az egyik pincért megszálva az irányítást át vette felette és pár finom és jó minőségű italt már hozott is.]

-Ha nem bánod azt már intéztem.

[Mondtam kevesen, majd a pincérre néztem akit még mindíg Kendo uralt de nem szólalt meg.]

-Köszi.

[A poharamra mutattam amit othagytam az asztalomon majd a pincér idehozta és töltöttem magamnak. Amint leraktam az üveget Kendo ismét vissza jött.]

 

Köszönöm! [Veszi a lapot, mert hálaistennek nem annyira ostoba, mint amennyire tűnik] Üres tányér... az a legjobb kaja a világon....   Inni sem kérsz semmit?

-Köszi nem.

[ Kedvesen ránéztem majd vele szembeni székre leültem.]

-Jó étvágyat.

[Mondtam kedvesen majd Kendo szólalt fel belőlem. Rideg tekintettel és érdektelen arckifejezéssel néztem rá]

-A tányért kihagytad.

[A rideg arckifejezésem kedvessé vált és kedves hangon is szólaltam meg]

-Bocsi. Úgy értette, hogy te aztán biztos farkas éhes lehettél.

[Egyik kezemmel a fejemet megtámasztottam az asztalon.]

Cijaaaaaa ^_^ Gyere csak! Kérsz valamit te is? [Neki áll az első fogásnak, és innen számítva tíz percen belül felfalja az egészet, szinte rágás nélkül]

[Az étel elfogyasztása után az italt a kezembe vettem és körülnéztem. Egy lányon megakadt a szemem aki csak rendel de az étel nem fogy az asztalról. A kíváncsiságomat felkeltette így az italomat megittam, majd a lányhoz sétáltam. A székének a hát támlájára rátámaszkodtam az egyik kezemmel míg a másik kezemet a csípőmre raktam és az ő fejmagasság szintjére hajoltam.]

-Szia.

[Szoltam hozzá kedvesen.]

-Csatlakozhatok?

[Érdeklődve kérdeztem és hol őt hol az  éterem pincéreit figyeltem.]

 

 

[Mivel leadta a rendelését, szépen gyűlnek fel a finomabbnál finomabb pincérnők az asztal körül, és a szebbnél szebb falatok az asztalon, de nem lát hozzájuk]

[ A városba nem rég érkezdtem és első uta egy étterembe vezetett. Az ajtó előt megáltam és az épületre felnéztem a kilincset megragadtam és benyitottam. Ahogy szétnéztem elegáns hely volt. Beljebb léptem és az emberektől kicsit távolabb helyet foglaltam. Kendo telepátia segítségével képes volt mások elmélyébe beférkőzni és irányítani. Kedvesen ránéztem arra a pincérre akinek az elmélyét elfoglalta majd szó nélkül hozott ennivalót, és az étel mellé még finom italt is hozott. Számomra nem volt ez furcsa mert már hozzá szoktam. Miután az ételt megkaptam Kendó vissza jött az én elmémbe és az evéshez hozzá láttam.]

 

[Mivel igencsak megéhezett, ellátogatott őfelsége kedvenc éttermébe, pár finom falatra. Na meg pesze a csinos pincér lányok miatt is..]

Oké [vigyorgok] Viszont most mennem kell! Szia! [Fizetek majd hazamegyek] (Jó éjt!)

Az még belefér bőven :) 

És ez mellett még vacsit is hozol néha nekem? Igazán rendes tőled [mosolygok]

Hát így elég szűkösen.