Elég régóta, na gyere [Elindulnak a vízeséshez]

*Jövök utánad ki az étteremből*

Mióta dohányzol?

 

Rendben, gyere utánam [ Elindul kifele a kajáldából, immáron egy szál cigivel a szájában, amit meg is gyújt,amint kiért]

Ám legyen. 

*Felkelek a helyemről, majd a helyére viszem a tálcámat*

Viszont nem ismerem az utat, úgyhogy rádbízom magam.

*Mosolygok*

Nem tudom, ki a vízeséshez talán. [Megrántja a vállát]

Hát, attól függ hova szeretnél menni.

Mert rossz dolgokat tettem, amelykre nem szívesen emlékszem. Na de mindegy is, nem megyünk innen valamerre? 

És miért érzed magad emiatt szerencsétlennek?

Áá, az ő mosolya egyetlen és megismételhetetlen [Tiltakozik hevesen]

Ez a mosolyod, most úgy nézett ki, mint.

*Előveszem a telefonom, és megkeresek egy képet rajta*

Mint az ő mosolya:

Nem jellemző, hogy testet öltsünk, és általában nem is emlékszünk arra, hogy miket tettünk lélek alakunkban. Én persze szerencsétlen kivétel vagyok, átkozott faj. [ Mosolyodik el, de valami szomorkás van a mosolyában]

*Figyelemmel hallgatlak*

Hát, még sosem hallottam sem a helyről, sem, hogy valaki ilyen "Lélek" lenne. 

 

Shadow Isleról való vagyok. Ez az emberi alakom, egyébként lélek vagyok. A lelkek nem öregednek, ha valamelyik emberi alakot ölt, ami ritka, akkor a testük sem. [Megrántja a vállát]

Hát akkor? Ahhoz, hogy a Vindiche-ből való legyél, ahhoz túlságosan egyben vagy.

Egy embernél mindenbizonnyal nem lehetséges, de én nem vagyok teljesen ember. [Valami undorhoz hasonló érzelem ül ki az arcára. majd el is tűnik]

Tényleg?

*Meglepődöm*

Dehát az egy embernél nem lehetséges tudtommal.

*Gondolkodom el*

Vagy tévedek?

Ó, már lassan 200 éve élek, de örülök, hogy nem látszom annyinak.

Igen hosszú? Nem nagyon tűnsz többnek 23-nál.

Örvendek, hogy igen hosszú  életem során láthattam egy ilyen nőt [Mosolyog rá]

Hát, akkor jól nézd meg, mert így nézki egy olyan nő.

*Kuncogok egyet ezen a kijelentésén*