[Megmutatja neki az adatlapi képeit] Ugye, hogy ocsmányak? Pedig amúgy szép nő lenne, ha ezek nem lennének. A régi képét bezzeg toltam volna, mint a lopott biciklit.

-Ennyi is elég.

[egy idegen hangra lettem fiogyelmes és hátra nézve láttam, hogy Ren vissza jöt de nem egyedül.]

[Rennel megérkeztünk majd Junt megpillantottam, de a dühömet az már nem csillapította. A nőt meglátva Renre pillantottam.]

-Az a nő ártott neki?

[Megy utánuk Ashlint vezetve] Hú, azt látom megint él. Akárki volt, az gyorsabb nálad... jóval... [mondja Ashlinnek]

"Rossz előérzet mi?" [ egy ideig még csendben sétáltam majd mégis válaszoltam] Jun. Vezetéknevet nem kapsz [ kezdi lehagyni]

-Rossz előérzetem van. Jobb ha tudom kit is öltem meg tévedésből.

[Néztem a fiúra.]

Mi az? Már érdekellek? [ nézi félfelvont szemöldökkel] kétlem hogy annyira tudni akarnád. [ saját tempóval beéri és elhalgat]

[A fiúra néztem majd a szív utmutatását követve rátértem az ismerős ösvényre. A szivet elraktam és a kínos csendett egy kérdéssel törtem meg.]

-Hogy hívnak?

[Kérdeztem Junt figyelve a válaszára várva.]

[ a nő mögött haladva figyeli mit csinál. ]

[Egy félóra séta után a szivert elővettem és abba az irányba haladtam amerre navigált miközben sutogot de azt csak én halhattam]

[ hunyorogva néz utána karbafont kézzel, majd így áll egy darabig. Elindul visszafele]

[Vállamat megvontam és amint szabad utat kaptam pisztolyomat el raktam és ki indultam akapun.]

-Kösz!

[Mondtam nem valami kedvesen.]

De egyáltalán hogy jutottal be? Egyébkénz is, úgy volt hogy nem tartassz velünk. [ int az őröknek, azok meg kinyitják a kaput]

De egyáltalán hogy jutottal be? Egyébkénz is,

[A fegyveremet leültem és teljeskörű tisztítást végeztem rajta JUn hangjára a fegyverem tárát megtöltöttem majd megszlaltam.]

-Nem tudok kijutni. Ezek nem engednek ki.

[Mondtam az őrökre mutatva.]

[ nehezen lélegeztem és beszédképtelen voltam. Odajött felsegíteni a vörös és mindketten kérdőn néztek rám. Kégfeltartással jeleztem hogy megvagyok. A sebeim mind eltűntek, helyük sem volg. A hallásom is elég rossz volt, de éreztem a lassú, de fokozatos javulását, amit a hangomról, szememről és légzrsemről is elmondhattam. Nomeg a bőrömről... pár órán át még velük voltam, majd a szülőházba is betértem. Megintcsak pár óra múlva, mikor már sötét volt minden, elindultam a kapu fele. Az öreg ekkorrá már nem volt vrlem, sem a vörös, aki a feltámasztásom után vissza is indult a helyére, ahonnan elhurcoltam. Tudtam hogy tartozom neki amiért elcibáltam a küldetése kellős közepéről.. bár nem tette szóvá. A kapuhoz érve vettem figyelembe a nőt] Te meg mit keresel itt?

[Puszta bűntudatból tartottam velük mert jobb dolgom is lett volna. Mögötük sétáltam és időnként egy vörös folyadékkal teli átlátszó müvegett ittam mikor megéheztem vagy megszomjaztam, de csak egy kortyot. Pár nap séta után egy városfalhoz érkeztünk ami előt a szellem megált én meg át sétáltam rajta. Nem áltam meg csak továb sétáltam. A kapunál megáltam a szellemfiúra meg a másik hegyesfülüre néztem. A kaput átlépve a szellemtől és a vöröstöl pár méterre lemaradtam, és a tónál egy darabig figyeltem. Amint Jun kiemelkedett a vízből vissza indultam a kapuhoz. Az őrökre néztem akiken nagyon is látszot, hogy nem tetszem nekk. Amint a kaput átléptem meg is állítottak így akapun belűl maradtam ]

-Annál jobb [ mosolyodik el a vörös elégedetten] akkor gyerünk [ a séta 2 teljes napig tartott, talán több valamivel. A város falát meglátva enyhe mosoly húzodott a számra. Én megálltam, de a vöröst nem hatptta meg semmi. Egyedül miattam fordult vissza, de nem állt meg.] - A tested nem elég ahoz hogy újraéledj. Ha azt akarod mondani hogy ittmaradsz, akkor inkább megyek a dolgomra. [ félmosolyra húzta a szályát miközben beszélt. Megindultam utána. Évek óta először fordulok meg itt. Szerettem ezt a helyet, így nem meglepő, hogy elbambultam a látványon. A kapuhoz érve két ismerős arc fogadott minket, ők őrizték a kaput. Mikor beléptem csodálkozva néztem hogy megnőtt a hely. A védőfal magasabb volt sokkal, és egyáltalán nem lehetett látni, hol folyik össze a két vége. Pár perc alatt a tónál is álltunk, ami fedetlen és tiszta volt, báe másabb mint az átlag tavak. Érezni és látni is lehetett. A vörös lerakta a testet a víz mellé.] - maradj itt, elhozom az öreget. [ amit befejezte a mondatát, a vörös már el is tűnt. Addig én egy szikla mögött vártam.] " Elég sokan lettünk itt az elmúlt évtizedben. Elképesztő mennyit fejlődtek..." [ mikor visszatért az öreg, alig hitt a szemének mikor meglátta hogy kit kell visszahoznia. ] - Jun? Tényleg te vagy az? [ az öreg arca sápadt volt, de valami öröm mégis bújkált azon az aszalt arcon. Illőn köszóntöttem, aztán megbeszéltük mi hogyan fog zajlani. A vén odalépett a testemhez, mondott egy bűbájt és egy átlátszó buborék jelent meg a szám és orrom körül. A testem a vörös belehejezte a nem túl mély vízbe, én pedig fölé lebegtem és vártam. Amint az öreg elmondta a varázslatát, néhány helyen a testem fölött buborékok szöktek fel a vízbe, majd szép lassan elkezdtem elfeküdni a testemen hogy magábaszívhasson. ] - Ez elképesztő.. most látok elősuör ilyet a saját szememmel! [ a vörös vigyorogva kémlelte a történéseket, az öreg pedig egyszer csak elhallgatott.] - na? Sikerült? [ a vörös kíváncsian nézte hol az öreget, hol a helyet ahova leraktak. ] Az esélye 99%. [ immár mindketten csendbe figyeltek, kis idő múlva a vízből kitörtem. ]

[Nagyon nem tetszett nekem ahogy nagyra tartották magukat. A hegyes fül és az elf kifejezért nem értettem ezért kezemet összekulcsoltvam és továb halgattam őket. Mikor meguntam, hogy úgybeszélnek rólam mint aki ott sincs hátatfordítottam nekik, a pengémet elővettem. a zsebemből pedig egy lila kendőt amivel letisztogattam a pengéről a rá száradt vért. a kérdésükre nem figyeltem egészen addig míg a pengém tiszta nem lett. Ez egy bő tíz perc volt. Amint a pengém tiszta lett rájuk néztem a behúzhatós pengének élét visszahúztam majd az oldalamra vissza raktam a helyére.]

-Rosszab helyeken is kötöttem már ki! Vissza találok egyedül is.

[Mondtam a kendő alatt érthetően de fenhangon.]

- a nőt is hozni akarod? [ szólal meg a vörös férfi. ] - nemhiszem hogy jóötlet lenne. Később még bajt hozhat a fejünkre! [ sóhaj kiséretében szólaltam meg újra] Tudom hogy kockázatos, nem kell hangoztatnod! [ gondolkodik] Az már egy dolog, hogy a figyelmetlensége nyírt ki.. de valószínűleg visszasem találna oda ahonnan eljöttünk. Egyébként meg nézd meg a fülét. Nem elf, rá nem hatna a tó, sem az öreg ereje. [ a vörös fujtatott egyet, még mindíg nem beletörődve.] És erős faj vagyunk. Eddig is védték a földet, kétlem hogy pont most lankadna majd a figyelmük. [ a nő felé fordulok ráncolt szemöldökkel. Látsuott rajtam is hogy nem tetszik a helyzet nekem sem, de kénytelen vagyok ezzel megbarátkozni. ] nos? Ismered tán az utat visszafelé?