()

[Ene után indultam a sütis dobozomat pedig magammal vittem.]

[Összeszedtem a szatyraimat az asztal alól, aztán az ajtóban várakozó Ash-hez mentem] Akkor indulás [mondtam, és elindultam a könyvtár felé]

-Légyszives igen.

[Kértem mosojogva majd a pulthoz vissza vittem a két poharat és az ajtó felé vettem az irányt ott pedig Enét megvártam.]

Hát könyvet nem nagyon... Csak technikai szakkönyveket szoktam olvasni, de mostanság azokat is csak digitális formában... De könyvtárat tudok [mondtam vidáman] Ha akarod, elkísérhetlek oda.

-Valami olyasmi. Tudsz ajánlani olyan könyvet Vagy tudsz egy jó könyvtárat?

[Kérdeztem érdeklődve.]

Hát akkor csak tanulás kérdése az egész, nem? [mosolyogtam] És egy nap biztosan nagy mágus leszel.

-Nem teljesen. Csak annyit érzel hogy az erőd növekszik ez amolyan szintlépés ahogy te is montad így a kisseb varázslatok amiket használok  erősebbek a szellemi képességem és a kondícióm illetve a fizikai erőm megvan de kevés varázst tudok. Viszont már sokról hallotam...

Hogyhogy? Ez nem tanulással nő? Tudod mint a játékokban, szintet lépsz, és új képességeket kapsz....

-Nem eröltetted és szivesen halgatom akárki véleményét.

[Mondtam mosolyogva majd halkabban szólaltam meg miközben elmosolyodtam.]

-Mert akkora mágiám mint egy rendes mágusnak de a tudásom nincs meg hozzá...

Hát te tudod [vonom emeg a vállamat] Nem akarom rád erőltetni a véleményemet. [miután odasúgta nekem Ash, amit akart bólintottam] Persze, nem mondom el... de miért olyan nagy titok ez?

-A könyv szerint fontos a semleges érzelemk így befojás nélkül tud a mágus dönteni mejik élet is a fontosabb egy ember vagy egy egész falu.

[Kicsit elgondolkoztam.]

-A magány elég gyakran jól jön. A meditációra így elég időt tudok szakítani vagy akár a tanulásra....

[Enéhez odahajoltam.]

-Ne mond el senkinek de én még csak tanonc vagyok...

[Súgtam oda neki.]

Hát igen, mint mondtam, ő bonyolult [válaszoltam] Végül majdcsak eldönti mit is akar igazából. Csak hagyni kell, hogy maga jöjjön rá [mondtam, majd megittam a maradék forrócsokimat is] Viszont visszatérve az eredeti témára, szerintem akkor sem jó, hogy nem akarsz barátokat. Ez így nagyon magányos élet lehet...

-Olvastam olyanokrol akik elkeseredetségükben ordultak a sötét varázslatokhoz a feketemágiához, mert  bosszúvágy vezérelte őket vagy többet akartak....Viszont azokban egy csep kedvességet sem említett a könyv.

[Az asztalra rá könyököltem.]

-Szóval annyira  ő sem lehet a gonosz erő hatalmában. Mert akkor nem mondanád hogy a barátod.

[Mondtam bíztatóan]

Hmm... Hát végülis de, lehet... [mondtam kis gondolkodás után] Ez nála elég bonyolult...

-Vonza az embereket....bocsi de véletlenűl nem nagyob hatalomra vágyik a barátod?

[Kérdeztem vissza és próbáltam megérteni, hogy ez hogyan lehetséges.]

Hát nem tudom... A barátom valami olyasmit mondana talán erre, hogy a Sötét Oldal vonzza az embereket... De az biztos, hogy ahogy vannak jó embere, úgy vannak gonoszak is. Ez már csak így megy.

-Azt hiszem értem amit mondasz...erre viszont nemigazán tudok választ adni, szerencsére csak pár nagyob szájú gyáva kurozslókkal futottam össze.Magasabb szintű mágiát még nem használtam mert a kisseb varázslatok elegek voltak de azt tudom, hogy a mágia nagy vámszedő és aki a sötét mágiához fordúl az a legrosszab esetben szörnyű árral fizet. Abban egyetértek hogy a hatása a sötétmágiának sokkal nagyob hisz rontások átkok egyik magasabb foka vagy akár a holtak seregét feltámasztja. De azok nem gonoszak akarnak lenni illetve csak arra kényszerülnek mert a lassú nehéz út számukra lassú a sötét mágia pedig rövid út...már amikor...

Hát tudod... valaki megvédi a sütit, valaki meg megeszi [tértem vissza a korábbi példához] Persze, vannak akik külső hatásra lesznek gonoszok, de vannak olyanok is, akik gonoszok akarnak lenni.

-Azt hiszem igen....hogy gonosz legyen?

[A forralt bort meggitam és a kezemben lévő sütimaradékot is megettem.]

-Arra érez késztetést hogy gonosz legyen? Mármint mire gondolsz?