(akkor pia hejet a labdát vettem el és csak hátréb léptem)

( a kezemben a labda van és össze sem sstem :D a pia az egyik tarishnyájában figyel)

[Junt figyeltem majd a fejemet vakartam."Talán nem kellet volna ennyire részletesen mondani." Junhoz odasétáltam és az üveget kivettem a kezéből, hogy vissza zökkentsem.]

-Mondtam, hogy nem ment el az eszed, ennyire hihetetlen lenne?

[Kérdeztem miközben párat hátráb léptem, hogy ha kell neki a pia akkor szépen keljen fel.]

[ a mesélést egyre elképedve hallgatta. ] " mi÷rt megy el az eszem mindíg?... várjunk.. !tölelt és adott az arcomra egy... olyan mintha élvezte volna.. valóban élvezte. Mily meglepő. A nő, akit egy erős fal vett mindíg körül, most kaput nyitott volna? Én uriember?.. lovagias??? Nem ÷rtem a nőkef.." [ j!rt az esze mindenfélén, a labdát pedig elkapta. Némán nézett a lányra tartva a labdát szinte észrevehetetlen értetlen fejjel. Mint aki nem tudja eldönteni mit kéne csinálnia vagy hogy égyáltalán hol van meg a többi. Kifüstölt a sok gondoljozásból majd egy halk 'eh' hagyja el a száját] ...

[A labdát elkaptam.]

-Nem szó szors értelmében támadtál le. Bár igaz, hogy elég közel jöttél és macsósabban viselkedtél, de hogy még át is karoltalak, és akkor sem léptél na az Jun az az igazi úriemberség. Így vissza gondolva ez egész érdekes is volt.

[A labdával a kezemben elkezdtem fel s alá járkálni.]

-Te közeledsz kis érintésekkel kedveskedsz, és azzoka a zöld szemmeiddel rámnézve átkarollak felteszem a kérdést miszerint kiakarnám használni a hejzetett erre azt válaszolod, hogy emlékeznél rá, de nem lépsz ezért én átöleltellek és adok egy puszit majd indulásra felveszem a cipőt mire kijelented, hogy lógva hagytalak ami nemigaz, aztán egy kézcsók után ismét egymás közelségét élvezhettük, majd montad, hogy addig örüljek amíg vissza fogod magad de ezt nem is igazán érrtettem, hisz az ütőkártyámat még nem is láttad így egyáltalán nincs okom félni még ha rosszab is lenne a hejzet hisz amikor gyakoroltunk és az esetett szimuláltad akkor sem használtam...bár akkor majdnem meg is feletkeztem arról, hogy az erőmmel simán kitudok jutni a szorításból...de az mindegy is na szóval mikor a hajamba hajoltál az a közelség sem volt olyan rossz.Aztán hátráltál miközben ismét figyelmeztetőt adtál.Aztán hagytál elmenni, mire rákérdeztem, hogy miért hagyod futni menni a prédát amire azt válaszoltad, hogy 'mert még így sem vagyok olyan hülye hogy teljesen elkergessek egy olyan személyt akinek talán sikerült elérnie hogy megkedveljem' mire a fölsőd levetted én meg mentem is...

[Mesélés közben a labdát adogattam egyik kezemből a másikba és fel alá járkáltam majd a labdával mutogatásnak mondható mozdulatokat tettem de igazából a meséléshez mutogattam.Mikor a végére értem Jun felé fordúltam.]

-Na ez Jun ez aztán úriemberség. Ilyetmég a romantikusregényekben sem olvastam.

[Mondtam az utolsót kicsit ábrándozva.]

-Ez olyan lovagias viselkedés volt....

[az ujjamal csettintettem egyet mint akinek felgyullat a villanykörte a fejében.]

-Igen meg van lovagias voltál.

[Mondtam kedves mosolyal és a végén Junhoz dobtam a labdát.] 

-Bocs ez nálam maradt.

Valóban? [ visszadobja a labdát] Annyira emlékszem hogy elindultunk hozzám, az útra oda már nem emlékszem. Aztán a következő emlékem hogy ettünk és kikevertem neked a port és az utolsó hogy... [ elgondolkodik majd halkabbra fogja a hangját ] letámadlak... eh...

-Pedig akkor azt montad, hogy:'Ébren sem lepne meg ha emlékeznék bármire véletlenül' egész pontosan ezt montad. De ha kell megint fel eleveníthetem ami történt. 

[Mondtam kis mosolyal.]

Na ez új... [ elkapja a labdát] mégis miben voltam olyan? Csak halványan emlékszem néhány kissebb részlettel... [ gondolkozik el]

[A labdát elkaptam majd gondolkozóba estem.]

-Nem úgy viselkedtél mint akinek elment az esze. Inkáb egy bújós kisfiúnak tudnám leírni aki az ellentmondásokat meg se hajja. De a házatokban nem olyan voltál ot egész kedves voltál, és nem is tudom nem olyan mint akinek elment az esze......

[A gondolataimat megosztottam Junnal majd a labdát odahajítottam hozzá.]

Körülbelül ugyan az mint mikor kitör rajtam a fáradtság piával is, csak itt szinte azonnal kidőlök... [ elkapja a labdát majd visszadobja]

-Mi történt olyankor?

[A labdát elkaptam és egy laza dobásst indítottam Junhoz.]

Volt... nem is egyszer [ odadobta a labdát]

(rendben ahogy szeretnéd)

[Amint elővett italt elmosolyodtam.]

-Volt már rá példa?

[Kérdeztem majd elmosolyodtam és a kérdésére a lábamat kiakasztottam és lemásztam. Arréb áltam majd a kezemmel intettem, hogy jöhet a labda.]

 

( calm... birom mindkettőt vinni csak több idő kell hozzá hogy válaszoljak xd meg szoknom kell hogy két karakterrel vagyok egyszerre.. tőlem vihetjük tovább, max ha megint hibázok megtarthatjuk a szünetet. )

[ szélesebb mosolyra váltott és elkapta a labdát] igaz.. Viszont jó hogy mondod... [ előszed egy kissebb adag pi!t és meghúzta majd visszarakta az egyik tarisznyájába] még a végén előbb megy el az eszem... [ gondolkodó szünet] már nemnagyon emlékszem.. azt hiszem olyanokat mint a te fajod gyerekei..[ nézi a még mindíg lógó lányt] lógva labdázol?

(látom kicsit belekavarodtál :) Folytassuk máskor a játékot Junnal és Ashal. Ha meg szabaddá szeretnéd tenni akkor nyugodtan mehetsz.  :)  )

-Megesik néha hogy a pia hejett a vér szll a fejembe.

[Mondtam kicsit humorosan majd Junhoz dobtam a labdát.]

-öm...amikor kicsik voltatok milyen játékot játszotatok?

[Kérdeztem kicsit visszatérve a múltjára.]

Mi÷rt is ne.. [ elgondolkozik] nem szállt még a fejedbe a vér?..

-Majd az is leszek csk nem olyan hamar.

[Mosolyogtam és a fejembe kezdett szálni a vér. Junt figyeltem majd egy idéző mágia segítségével előidéztem egy ovális labdát. Persze a semleges mágiának meglett az ára de mivel a kesztyű és a jackim ujja eltakarta a kezem így nem is foglalkoztam vele.]

-Van kedved labdázni?

[Dobáltam felfele az amerikai focihoz hasonló labdát.]

20, 21 [ egy mosolyt elengedve leül a hintàba, de nem lendül sehova]