Az átlag emberek nem reagálnak túl jól az olyanokra... mint mi [követi az utalásban a másik példáját] És nem szeretnénk egy intézetben kikötni, ahogy megpróbálnak "meggyógyítani" minket.
Valójában... [Elgondolkozik egy pillanatra.] Ez egy jó válasz. Én sem értem igazán, hogy miért lenne szükséges másolnod az érzelmeket, ha egyszerűen képtelen vagy rá... Fogadjanak el így... titeket... [Utal a lányba lakozó Jack-re, aki az érkezése óta egy szót sem szólt.]
Pontosan. [Vigyorogtam rá.] De akadnak akik őrzik az általad említett "hagyományokat". S vannak az olyanok, akik valahol a kettő között élnek. Mint például... Én.
Éjjelente pedig kimásznom abból a bizonyos kastély alatti kriptából és galléros öltönyben paradézva rabolom a szűzeket. [Folytattom szarkasztikusan a mondatát.] Amúgy nem... [Somolyodom el.] A vámpírokra is hatással van a változás.
Egyébként egy magadfajta mit keres egy ilyen városban? [kérdezi, miközben kinyitja a boharad, és megnézi, hogy tényleg üres-e] Nem valami kastélyban kéne élned az erdőben?
Azért még nem küldenek intézetbe... Végül is, ha nincsenek érzelmeid pl. nem fogsz pszichopatikus nevetésen kitörni egy drámai helyzetben...